Katona Tünde Virág egyetemi pályázatának megvalósítása
Hogyan kapcsolódnak egymással a nők, lányok, nénik? Mikor szeretjük, hogy nők vagyunk? Mikor nehéz? Mit vár el a társadalom a nőktől? Mi az, amit mi szeretnénk? A női összetartás témájában létrehozott foglalkozásunkat a Metropolitan egyetem integrált társművészeti kurzusán tartotta meg Katona Virág, egy ötalkalmas sorozat részeként, amely különböző témák iránti érzékenyítésről szól. A témák nagy részével már több eseményünkön is foglalkoztunk, ezekből most Virág új változatokat próbál ki. Az alább leírt foglalkozás a Girlpower című, többször többféleképpen játszott témánk új változata.
A foglalkozás jó hangulatú, elmélyült és mély kapcsolódást eredményezett, a résztvevők vidáman és élvezettel vettek részt a játékokban. Ennek a foglalkozásnak a nők támogatása és a szolidaritás erősítése volt a célja a közös játékok és önismereti gyakorlatok által, ezért egy csak nőkből állló csoport vett részt rajta, keverten többféle szakról a Művészeti Karon. Nyolc résztvevővel zajlott a 180 perces program, ahol minden gyakorlat remek hangulatban és sikeresen zajlott; a szimbólumjátékok, a történetmesélés eszközei, valamint a Nők A Nőkért Egyesület nyilvánosan elérhető gyakorlatai ötvöződtek a részvételi színház és az improvizációs dráma technikáival.
Kezdésként egy szimbólumjátékkal idéztük fel Női Hőseinket és megfogalmaztunk általuk sazámunkra fontos értékeket, majd ezt energetizáló, közösségépítő játékokkal folytattuk. Később páros beszélgetéseket, csoportos játékokat és kiscsoportos improvizációs gyakorlatokat végeztünk, amelyek mélyebb tartalmakat hoztak felszínre. A „mit vár el a társadalom a nőktől?” brainstorming során számos kiegészítés született, ami rengeteg feszültségforrást feltárt, majd ebből kis csoportokban jeleneteket hoztak létre a résztvevők. Ez a gyakorlat annyira bevonta a résztvevőket, hogy extra időt kértek a jelenetek létrehozásához, majd két többrétegű, izgalmas művészi megvalósítás is született. Az általuk létrehozott szerepek elmélyítéséhez egy jól ismert drámajátékot, az Állóképet alkalmaztuk, amivel „élő pajzsot” vontunk a problémákat elszenvedő szereplők köré. Ez a gyakorlat, valamint a két további brainstorming és ötletfa játék hatékonyan csökkentette a feszültséget, teremtett lehetőséget a megoldások felfedezésére. Végül két rajzolós, művészetpedagógiai játék keretében közösen építettük fel a saját Pajzsunkat, majd megerősítettük egymásét is; ezeket a játékokat a NaNe egyik fantasztikus gyakorlatával egészítettük ki.