Mi a célja a zenepedagógiának?

A zenepedagógia céljai és feladatai elsősorban Kodály Zoltán értekezéseiben és életművében jelennek meg. A Kodály Zoltán útmutatása nyomán kialakult magyar zenepedagógia számára a zenetanítás nem pusztán technikai és didaktikai feladatokat jelent, hanem tartalmas, esztétikai szempontból minőségi igényű zenei világkép kialakításának szándékát, sőt kötelezettségét is. A tanítás zenei tartalmát (anyagát) egyfelől a művészi érték iránti igény, másfelől a nemzetnevelés szempontja határozza meg. Itt is a korabeli gyakorlat kritikájából indult ki Kodály, bírálva azt a „pedagógus-babonát”, mely szerint „tananyagnak csak valami hígított művészetpótlék való.” Úgy véli:

„Csakis művészi érték való a gyermeknek. Minden más árt neki. (…) ’Vitamindús’ zenei táplálék kell a gyermeknek. (…) Alkalmas remekművek végtelen sora áll az iskola rendelkezésére.” (Kodály Zoltán)

         Ennek a kivitelezéséhez szükséges eszközöknek a kialakítása egy jól megválasztott zenei anyagot igényel. A zenei anyag létfontosságú eleme maga az éneklés. Az emberi hang a kodályi zenei nevelés és kulturális eszmerendszer egyik központja, esetében elsősorban a népdalok használatát jelenti. Kodály hangsúlyozza a zenei nevelés minél korábbi, óvodai megjelenését a gyermekjátékdalok által, itt is használva az improvizáció eszközeit.

         A nevelési, oktatási cél röviden a diák személyiségfejlődéséhez tervezett pozitív változás. A változás a zenetanulási, zenetanítási folyamat eredménye lesz. A cél tudatos meghatározója a pedagógus, később a növendék tevékenységein keresztül jelenik meg eredményessége, ezért szintén létfontosságú eleme ennek a folyamatnak a növendék személyes megismerése. A személyiségfejlődésben elképzelt változás általános célja egy igazi emberi minőség megvalósulása. Jövőképpel rendelkező, pozitív gondolkodású, a test, a lélek harmóniájának megteremtésére törekvő, sokoldalú, az új befogadására képes emberé. Növendéke képes lehet az egyetemes, az európai kultúra, benne a zenekultúra befogadására, a nemzeti hagyományok, benne a népzene ápolására, értékeinek megőrzésére. Jellemzi a művészetek, a zeneművészet iránti fogékonyság, nyitottság, igényesség, esztétikai érzékenység.

Ebben hátrányt jelenthet az a teljesítmény-központú szemlélet azonban, ami napjaink zeneoktatását (és a közoktatást általánosságban) jellemzi (Vas, 2015, pp. 94).

Nem utolsó cél a gondolkodás fejlesztése a zene és a zenei anyanyelv összetevőinek megismertetésével, a zene belső logikájának felfedezésével, a zeneelméleti anyag elsajátításával. A zenei alkotó képzelet és emlékezet fejlesztése, a zenei élmények elmélyítése a zenei írás-olvasás és reprodukciós képesség fejlesztése által. Ide tartozik még az empátiára, önmegismerésre és érzelmi kifejezésre való nevelés a zeneértő, és -érző képesség fejlesztésével.

Ennek a célnak az eléréséért még számos lépést meg kell tennünk a magyar oktatás rendszerében. A Magyar Zenei Tanács 2009-ben kiadott Zeneoktatásunk című tanulmánykötetének egyik szerzője, Homor Istvánné művészetoktatási szakértő így összegzi a művészetoktatás megújítása terén végzett munka eredményeit és célkitűzéseit:

„Az alapfokú művészetoktatás zenei ágában […] ne csak kiemelkedő tehetségeket képezzünk, hanem a művészeteket értő közönséget adó jövő generációját is. A művészetoktatás hosszú távon az élet minden területén pozitív hatást fejt ki. Segít az egyén fejlődésében, a közösségformálásban, a sérült gyerekek társadalmi beilleszkedésében, a tehetségek kiművelésében. A jövő záloga, hogy a művészetoktatás sajátos eszközeivel hogyan alapozza meg a gyerekek tudását.” (Homor, 2009)