Vigyázz, kész, Európa! – DiscoverEU esélyegyenlőségi projekt

Münchenben csak pár órát tartózkodtunk, de azt maximálisan kihasználtuk. Voltunk többek között a Deutsches Museumban, a Viktualienmarkton, az Isar partján, az Englischer Gartenben és egy hatalmas csiga lábánál is. Délután pedig már utaztunk is tovább Kölnbe, ahol a szállásunk szerencsére egy Airbnb volt, ami nagy felüdülést jelentett a müncheni hostel után. Egy éjszakai kupaktanács és társasjáték után dőltünk ágyba.

Kölnben egy teljes napunk volt, ennek megfelelően alaposan felfedezhettük a városközpontot. Taktikusan egy madártávlati vizsgálódással kezdtük egy felhőkarcoló tetejéről, majd leereszkedtünk és tüzetesen átnéztük a fentről felmért tájat testközelből is. A dómot természetesen nem hagyhattuk ki, megcsodáltuk a hatalmas üvegablakokat, a freskókat és az ereklyéket is. Ezután szétszéledt a csapat, volt, aki a nemzeti-szocialista dokumentációs centrumot látogatta meg, volt, aki több másik templomban is szétnézett, a parfüm múzeumot is megszemléltük, illetve volt, aki improvizált barangolással járta körbe a centrumot. Mindeközben kitapasztaltuk, ki milyen formációban érzi magát komfortosan, ha városnézésről van szó. Mindvégig dinamikusan alakult, hogy milyen csoportok álltak össze egy-egy programra a személyes igényeknek megfelelően.

A másnap délelőtt a Brüsszelbe való eljutással telt. Mielőtt lepakoltunk volna a szálláson, egy botanikus kertet látogattunk meg. Kalandos módon az is kiderült, hogy Belgiumban a laktózmentes tej alatt csak a növényi tejet értik, ami nagyban befolyásolta a kávéfogyasztási terveinket. Délután a maradék időt a város nagyjábóli feltérképezésével töltöttük, keresztülgyalogoltunk a kerületen és ahhoz a bizonyos ereszhez is elnéztünk. Este ismét társasjátékoztunk, ami egyre élvezetesebbé vált, minthogy már keresztül láttunk egymás stratégiáin.

A Brüsszeli napunkat az európai állampolgársági kötelességtudat jegyében töltöttük. A szállásunk az EU negyedben helyezkedett el, tehát ideális bázis volt a környék részletes megismeréséhez. Megszemléltük az Európai Parlamentet kívülről és belülről a magyar nyelvű multimédia guide segítségével. Egy tartalmas reggeli után az egész európai történelmet áttekintettük az Európai Történelem házában, láttunk magyar toborzó plakátot, Kopernikusz korabeli Európa térképet, magyar katonai leveleket, cserkész és kisdobos egyenruhát és még rengeteg mindent. Mindeközben a csapat másik fele a Mini Európa makettjeit járta be és az Atomiumhoz is ellátogatott. Végül, mielőtt továbbindultunk Amszterdamba, a belvárost még egyszer körbejárva megcsodáltuk a pisilő kisfiút, kislányt és kutyát.

Kedden ismét egy múzeumlátogatással melegítettünk be. Amíg a csapat egyik fele a Rijksmuseum hatalmas gyűjteményének egy tartalmas részét tekintette meg, addig a többiek a Moco modern- és kortárs művészeti múzeumot fedezte fel. Ezután felpattantunk egy vonatra és kiugrottunk a zandvoorti tengerpartra fürödni a zuhogó esőben. Egy gyors átöltözés után visszamentünk a belvárosba, és belevetettük magunkat az éjszakába. Csatornák, hidak és biciklik végtelen összevisszaságában csatangoltunk. A biciklizést ki is próbáltuk, miután beláttuk, hogy valóban ez az amszterdami közlekedés legolcsóbb, leghatékonyabb és legélvezetesebb módja. Másnap délelőtt még ettünk egy kiadós reggelit, sétáltunk a belvárosban, illetve volt időnk körbenézni egy lemezboltban is. Ezután jött a neheze: eljutni Berlinbe 3 átszállással. Szerencsénkre voltak késések, így az 5 perces átszállási idők 20 percesre szelídültek és kényelmesen el tudtuk érni az összes járatot. A vonaton csapatépítő honfoglalózást, szókeresőzést és kártyázást tartottunk. Berlinbe érve elfoglaltuk a szállásunkat, majd nyakunkba vettük a várost, döner után kutatva – ez végül nagyobb kihívásnak bizonyult, mint elsőre gondoltuk…

Berlinben majdnem három teljes napot töltöttünk el, ami tekintve a város méretét és jelentőségét, reálisnak tűnt. Persze így sem maradt idő mindenre, de azért alaposan felfedeztük ezt az állomást is. Rengeteg múzeumban jártunk, amelyek tematikájukban is széles skálán mozogtak: voltunk történelmi jellegű kiállításokon – The Wall Museum, DDR múzeum, Pergamon Panorama –, képző- és filmművészeti tárlatokon – Altes Museum, Deutsche Kinemathek –, sőt mi több kémmúzeumban és Bud Spencer múzeumban is. Sétáltunk a fal mentén, megnéztük a holokauszt emlékművet és a Bradenburgi kaput, illetve átvágtunk a hatalmas Tempelhofon gyalogszerrel. Emellett maradt időnk szuveníreket vásárolni és a berlini gasztronómiában is részünk volt.

A harmadik berlini napunk estéjén már a hazafelé tartó vonaton zötykölődtünk. Ekkor voltunk kénytelenek szembenézni a ténnyel, hogy utazásunk véget ért. Nem leszünk többé hostelekben és vonatfolyosón szorosan összezárva ezzel a pár emberrel, akik már egyáltalán nem tűnnek idegennek. Nincs rá szükség, hogy a nap elején alaposan egyeztessük a programot, felkészülve arra, hogy kompromisszumokat kell majd kötnünk. Nem kell számolgatnunk, hogy belefér-e még a tonhalas szendvics után egy csokis gofri. Ezek a megállapítások némi szomorúságot vontak maguk után, de a 13 órás úton volt időnk megbarátkozni a tényekkel. És amíg felváltva aludtunk és őrködtünk egymás holmija felett, rájöttünk, hogy az előző két hét során kialakult köteléket semmi nem tudja felbontani közöttünk.

Gátos Luca