Színészként kerültem közel a drámapedagógiához. Lukács Gabi egyszer, sok évvel ezelőtt felkért egy beugrásra, és én szívesen jöttem. Szeretek improvizálni – sok éven át játszottunk együtt a Szkénében – és értem a gyereknyelvet.
Maradtam, mert már az első foglalkozáson világossá vált, hogy mekkora öröm ez a speciális problémamegoldó játék. Két-három órára összekovácsolódunk, önfeledten játszunk gyerekek, felnőttek, a végén pedig megérdemelten tapsolhatnánk meg egymást: egy szép ívet követve mindig eljutunk a megoldáshoz.-
Végül egyik állandó társa lettem a játszó gyerekeknek és a drámapedagógusnak. Tanulva és tanítva tapasztalom, hogy a diákok életkorából fakadó problémák megoldására mennyire hatékony ez a módszer.